Ahogy kimondták az iskolába az év végét, mi már úton voltunk Balatonra. Összeszedtük a szükséges dolgokat; kutyatálak, kutyaágy, kutyakaja, kutyacsont stb…
Ma reggel a gazdik nagyon izgatottak voltak, és folyton mondogatták; „Megyünk nyaralni Baba!” Hát igen, aztán nagy ijedtemben elpakolták a tálkáimat és minden egyéb fontos és számomra kedves dolgomat.., Ugye milyen ijesztően hangzik, hát akkor képzeljétek el, hogy ÉN hogy megijedtem!! Hiszen az ágyikómba szoktam duzzogni, pihenni és aludni, ha anya kiüldöz gazdim ágyából, s már egészen hozzám nőtt, ők meg elrakják egy nagy zörgős valamibe, (ami üresen olyan jópofa, de így megpakolva, juj de ijesztő. brr. ) ja és a tálkáimat is elrakodták, amikből szoktam olyan finomakat lakmározni. De aztán amikor elindultunk már egész izgatott lettem és kíváncsian vártam, vajon most milyen izgis helyre visznek. De aztán mikor megérkeztünk olyan öröm lett úrrá rajtam, hogy gazdikám alig bírt a pórázzal kordába tartani, de ez még semmi, mert délután együtt felmentünk egy meredek úton, amit én már önmagában élveztem, de később elértünk egy erdőt, ahol annyi szag és állat vett körül, hogy az már maga volt a kutyamennyország (, hisz remélem, ezt ti is tudjátok, minden kutya a mennybe megy)! Másnap elsétáltunk a patakhoz (látjátok, hogy fejlődik a szókincsem?!), ahol rengeteg béka és gyík van, pedig az már önmagában is szórakoztató, ha belefutok, vagy végig szaladok, főleg ebben a nagy melegben, hiszen olyan jó hűs a vize, mint semmi másnak! Ja, képzeljétek, itt nem csak egy erdő van, hanem legalább kettő, de még reménykedem hátha valami újabb helyre is elmegyünk…
Na, képzeljétek mi történt velem! Egyik nap érzem, hogy valami van a nyakamon és nem tudom se hogysem elpiszkálni onnan… Szerencsére a gazdim simizés közben észrevette azt a valamit és felkiáltott; Babába van egy kullancs!- hát igen tehát volt bennem egy kullancs, de aztán pár nap múlva megint talált a fülemen egyet és úgy láttam rajta nagyon aggódik, ezért egy kicsit én is elszomorodtam, nem mintha valami bajom lett volna, csak szimpátiából. De azért ne aggódjatok nem tartott sokáig ez a letargikus állapotom!:)
