Babavilag

Boldog Mikulást kívánok, sok csontot, és kevés virgácsot; Baba

Múlt hétvégén került megrendezésre az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás, melyre jómagam is sikerült kijutnom, legfőbb motivációmmal, a magyar kutyafajták fajtabemutatója című program.

 Előre elnézést kérek azoktól, akik más állásponton vannak, de nekem nagy csalódás volt. Volt benne pozitívum, és inkább ezzel kezdeném. Jó alkalom volt arra, hogy a pesti gyerekek, akiknek amúgy nincs rá lehetőségük, egyszerre, egy helyen találkozhassanak a vidéki állatvilág minden tagjával. Viszont ennek a megvalósítása elkeserített, és olykor felháborított.

Utam rögtön a kutyákhoz vezetett, és megrökönyödve vettem észre, hogy egy kis kennelbe bezárva, ahova tucatnyi ember nyúlkál be, vannak elhelyezve. Ezután viszont jött a kutyabemutató, ahol az összes magyar fajtát szépen és részletesen bemutatták, ez már tetszett. Itt már kihozták őket, hogy utána visszazárták-e őket azt nem tudom. A lovak hasonló körülmények között voltak, csak víz nélkül. És több visszavonulási lehetőséggel. A többi tanyasi állat sem volt jobb körülmények között a nyilvánosság elé tárva. A kis csibéket kézből kézbe dobálták, a kis nyuszikat majd szét kapták a gyerekek. És volt ott egy kis őzike is….

Egyik bajom az volt, hogy nem szabadtérre voltak kihelyezve, a másik pedig nem a kiállítók hibája, hanem a szülőké. De hát ha a szülő nem tudja, hogy kéne egy állathoz közelíteni, akkor a gyerek honnan tudná?! 

 Nos igen, Baba és én kényelmi megoldásokból különtöltünk egy hetet. Nem fordult ilyen elő még sosem, vagyis de, de akkor ő maradt otthon, és én voltam távol, nos a kocka fordult, mert most ő nyaral a családdal, én meg otthon hiányolom. Nagyon furcsa, már annyira megszoktam, hogy ha otthon vagyok ő is itt van. Hiányzik a kutyasétáltatás, és a közös játék, nagyon furcsa… A lelki szemeim előtt látom, ahogy itt fekszik a kanapén, és  csóválja a farkát mikor elmegyek mellette, vagy amikor hazajövök, ahogy örül nekem.

Hát igen a lakás üres és csendes nélküle, a szó legrosszabb értelmében…

 Hú de rég írtam, de mentségemre szolgáljon, hogy elég zsúfolt volt ez az egy hónap!

Nos elkezdődött a nyár, ez Baba kedvenc időszaka, nem csoda, hisz sokkal több időm jut rá, mint év közben.

Tömören, a hírek: tó, úszás, futás, nyaralás, patak, béka, vonat, utazás, falusi kutya.

Amint elkezdődött a vakációm, a közeli halásztóhoz vettük az irányt! A forró déli órákban átvágtunk a mezőn, majd fél óra kutyagolás után már ott is voltunk, Baba legnagyobb örömére, aki persze rögtön meg is mártózott a hűs habokban. Aztán egy kis apport, úszás, majd mikor már Baba is inkább kifele kacsingat a mezőre, és a fácánhangokra, irány tovább.

Most jöttünk meg az idei első nyaralásunkról. Melyet rendhagyó módon vonattal kezdtünk meg. Nem Ginába hopp, Ginából ki, hanem vonatra fel. És mondanom sem kell, lévén ez volt Baba első mozdonyos kalandja, eléggé meglepődött, hogy mit keresünk mi itt, és hova robogunk egyáltalán?! Hát Balatonra tartottunk. Én bevallom rettegtem ettől az utazástól, de Baba olyan nyugodtan szundikált a lábamnál, hogy az egész egy álom út volt! J És mint kiderült, nem is olyan drága az állattal utazni, mint én azt gondoltam. Aztán leszálltunk, de csak egy percre álltunk meg, aztán nyomás tovább gyalog fel a hegyre, le a  hegyről egy jó nagy gurulós bőrönd társaságában.

Először furcsa volt neki a falusi élet, de a végére igazi falusi kutya lett. Tudják olyan , aki állandóan jelez, ha valaki megmozdul a szomszédban, és aki minden délután a patakban békára vadászik, majd önfeledten fut fel a mezőn a házig. Ha pedig hűvösebb van, irány az erdő, amit mindketten nagyon szeretünk, és Baba rögtön átváltozik orrszívó-porszívóvá! J Bizony, mert mindent meg kell ám szimatolni! Egyszóval igazán jó dolga volt mostanában ennek a pesti leány vizslának!

u.i: képek később lesznek!

Hol volt, hol nem volt, egyszer a messzi-messzi délen vadászatot rendeztek, hol két vizsla szerelembe esett. Meg is lett a gyümölcse, két lány kölyök. Hosszú fül, kalimpáló farok, folyton összeakadó lábak, no meg a pocak. Ez a történet az egyikőjükről fog szólni, kinek neve Baba. 

Baba egy szerető családba került, hol az egyik lány szívébe szegült, sok kalandot éltek át, sok emlékük van már. Szóval ez a vizslalány egy különleges példány ám. Szerető szíve van, de kevesekkel osztja meg azt, félénk, de mégis bátor, szép, de ha nem tetszel neki, bestiává válik, akit szeret, azért a kútba is leugrik, okos de kajla, karcsú de imád enni, s ki tudja miért de van aki nagyon szereti, egy szó, mint száz, a lány személyében megtalálta emberi mását.

Három év telt el azóta, hogy a világra jött, s fő feladata a lány boldoggá tétele volt, ki nem volt rest viszonozni.

Ez egy se füle, se farka mese, a lényege viszont a szeretet. 

 Baba harmadik születésnapja vészesen közeleg, most hétvégén ( május 8. ) esedékes. Ez alkalommal csináltam ezt a kis videó összeállítást. Én személy szerint nagyon elérzékenyültem, de hát én megéltem ezeket a pillanatokat! Remélem azért ti is kedvetek lelitek benne. 

Happy Birthday BABA! 

 Hétfő:

Ismét útra kelt a falka, de most messzebb mentünk, állítólag Győr a neve. Itt sok idegen emberrel találkoztam, de Gazdi és a család nagyon örült neki, sőt a Gazdi nővérének hím udvarlója egyenesen úgy viselkedett az egyikkel, mintha a kölyke lenne neki, tán így is volt. De volt ott egy tacsi, aki állandóan a fenekem körül sündörgött, és ezt megunván oda-oda kapta a frankót, nem volt szimpatikus. Aztán sétára indultunk, rengeteg ember, zsibongó gyerek között vezetett utunk, melyet gazdi mellett biztonságban tettem meg. Majd elérünk egy szigetre, tele kacsával, és körös-körül vízzel. Azonnal belevetettem volna magam, de Gazdi vissza-visszahúzott, de túl jártam az eszén, mikor elengedett, a víz három méteres fal tetejéről nem tűnt messzinek, és még a kövek, sziklák sem riasztottak vissza, ezért meggondolatlanul, levetettem magam, mert szörnyű meleg volt. Gazdi frászt kapott, de nem értettem miért, sikerült valahogy úgy leérkeznem, hogy nem törtem ki a lábam, gyorsan úsztam egyet, majd rohantam vissza, pontosabban rohantam volna, de ekkor esett le, hogy sehol egy feljáró, és tök függőleges a betonfal, sehol egy kiálló kapaszkodó. Így csak két méter magasságig jutottam fel, majd nagyot esve visszazuhantam, gazdi mondtam, hogy ne, ekkor már rájöttem, hogy rá kell hallgatni, biztos kitalál valamit, arra utasított, hogy a fal mellett menjek tovább, mentem, mentem, teljesen kétségbe esve…. Aztán ahol már nem volt csak 2,50 magas a fal fogta és leugrott hozzám, hú de megörültem, bár ő kicsit sem osztozott jó kedvembe, aztán felkapott fenekemnél fogva feltolt, tesóék meg felhúztak elől, de ő lent maradt, ezért majdnem visszaugrottam, de rám parancsolt, hát maradtam, Gazdi tesója kérésre leengedte neki a pórázom, és azzal felmászott a falon. Kimerülten bandukoltunk hazafelé….

Vasárnap:

Nagy izgés-mozgás vett körül reggel, és gazdi testvére is nálunk aludt egy kedves hím barátjával, akik úgy szeretik egymást, mint engem  a kutyák ha tüzelek , szóval érdekes egy kapcsolat… :) A lényeg, hogy  elkezdődött a Ginába való bepakolás, mindenki izgatott volt, én is, és mivel tartottam attól, hogy megint doktor bácsihoz megyünk inkább maradtam a helyemen, hátha elfelejtenek magukkal vinni. De a Gazdi nem felejt el soha. Mikor arra kért, hogy szálljak be Ginába, a kocsinkba, megmerevítettem magam, de ő hajthatatlan volt, így végül jobbnak láttam, ha magam szállok be. Remegés fogott el a rendelőre gondolva, a Gazdi meg csak mondta, hogy „ Nagyi” , meg „jó lesz” , „kirándulás” , de nem tudtam mit jelentenek ezek a szavak, bár ismerősen csengtek, mikor már vagy fél órája utaztunk, örültem, hiszen ez biztossá tette, hogy nem doktor bácsihoz megyünk, nyugodtan gazdi lába alatt álomba szenderültem. Mikor megérkeztünk ott volt az egész falka, kedvenc gyerek haverommal együtt, ezért örültem, bár van a falkában két hím egyed, akikért nem rajongok, mert nagyon mély a hangjuk, és felettébb erősek, ezért féltem a Gazdit, így hangosan megugatom őket, de ennek Gazdi nem örül, és abba kell hagynom. Mikor a nagyok és kicsik megették az ebédet, én meg amit hagytak, volt sonka, rizs, sertés lapocka, meg megannyi jó, felkerekedtünk egy kirándulásra, ahol csuda sok meglepetés várt ránk. Először egy kan puli, akinek nagyon tetszettem, de őrizte a területét, ezért nem tudta eldönteni mérges vagy hízelgő legyen, ezért a Gazdi inkább távol tartotta tőlem. Aztán megannyi lót keresztezte utunkat, akikhez nem volt szabad közel mennem, de azért szimatoltam utánuk, végül meg egy tehén csapat legelt az utunk mellett legelőn, és hangos kolompjuktól zengett a közeli erdő. Aztán futottunk az erdő felé, majd kedvenc gyermek barátom kutyává vált, hogy ne  érezzem magam egyedül, bár elég fülsértő volt az ahogy ugatást szimulált, de ő is szépen szót fogadott a Gazdinak. Így fáradtan lett vége a napnak, a ház előtti mezőn még egy gyors labdázás, és már indultunk is haza valamennyien, plusz egy fő. Egy nyúl. Ugyanis Gazdiék kaptak egy nyulat. Nekem csak távolról szabadott csodálnom, és ha a Gazdi nem mondja bizony rávetettem volna magam! :)

Ma a reggeli sétánál, már jócskán feljövőben volt a nap, úgy hat körül, ezért nem is értettem, hogy Babát miért kell kétszer szólítanom a sétára, hisz hasára sütött a nap, no de úgy látszik a tavasszal, a tavaszi fáradtság is együtt jön, és idén az állatokat is megfertőzi.

Délután, kimentünk a mezőre, a hosszú tél után először, hisz olyankor megközelíthetetlen, és kirándultunk egyet. Nagyon jól éreztük magunkat, futottunk, Baba hempergett, én sajnos a ruhámat nem cseréltem nagyon át, hogy utánozhassam ( :D ), és élveztük az időt. Baba nagyon szépen jött a lábam mellett az oda-, és a visszaúton, aminek nagyon örültem, és nem ugatta meg az embereket! Szóval ez egy igazán szép nap volt! Végre! :) 

És íme túl vagyunk mindenen, a doki 1 perc alatt kihúzta a varratot, és mehettünk, szóval nincs több gallér, nincs több nyugis séta, csak a labda, a futás, csupa-csupa móka és kacagás!

U.I: Remélem ezen túl nem kell majd többet ilyen egészségügyi híreket közölnöm! :D

Ma voltunk kontrollon a dokinál, és minden rendben van. Baba majd kicsattan, kivéve ha rákerül a gallér, akkor hirtelen minden baja lesz. Ezért csak éjszakára adom rá, ma már egész szépen aludt vele. De az első éjszakán 2 óráig hisztizett, mocorgott, és piszkált, de mára már feltalálta magát, és megtanult így aludni. Viszont ha nappal tesszük rá, mindennek neki megy, és remeg, szóval nem tudom mi lesz szerdán, mert akkor muszáj lesz ráadnom..... Mához egy hétre megyünk varratszedésre, addig csak kihúzzuk valahogy! :)

Végre vége… Mindketten 5 pokoli órát tudhatunk magunk mögött. Rettenetes érzések kavarogtak bennem, és ezek ellen takarítással, pakolással, és előkészületekkel védekeztem, egyre kisebb sikerrel.

De beszéljünk Babáról, hisz itt ő a fontos! J Szerencsére semmi komplikáció nem volt, csak a petefészkeket kellett kivenni, a saját lábán jött ki hozzánk, mikor érte mentünk. Azt mondták, nagyon jól viselkedett, nem volt vele semmi gond. Ennek nagyon örültem, mert amikor otthagytam, utánam akart jönni, és kétségbeesett fejjel nézett rám, amibe belesajdult a szívem. De a lényeg, hogy itthon van biztonságban, és végre VELEM. Nem gondoltam, hogy ennyire rosszul fogom viselni a dolgot, de büszke vagyok magamra, mert csak akkor jött rajtam ki, amikor már elmentem, így ő nem vette észre. Meg van rám sértődve, örült mikor meglátott, de azért érzem rajta, hogy duzzug, ami érhető.

Majd még vissza kell mennünk a dokihoz, hogy ránézzen, a hétvége folyamán, meg 10 nap múlva varratszedés, szóval a nehezén már túl vagyunk. Kaptunk tölcsért, amiben elég érdekesen néz ki szegény, de csak éjszakára kell rárakni, meg amikor nem tudjuk szemmel tartani. 

(War you one a fun= varjú van a fán ) :D

 Ezek után mondja valaki, hogy Baba nem hiszi magáról, hogy ember.... :)

Szépen sütött a nap mire hazaértem, s mivel korán is volt, Babával nekiindultunk egy nagyobb sétának. Labdát zsebre vágva, nyakörvet kutyára hányva elhagytuk lakunk. Séta közben egy régi ismerős kutyussal összetalálkoztunk, majd mentünk tovább, hogy a labda előkerülhessen a zsebemből, és Baba jól elfáradhasson. Mikor már annyira kinyúlt a drága, hogy csak feküdt és liheget, elindultunk a temető mögé egy kis levezető sétára. Láttunk ott cinkét, Baba felkergette az összes varjút a fára, és élveztük a napsütést, amikor egyszer csak, 2 méterrel mellettünk lévő bokorból három hatalmas fácán menekülőre fogta ( Baba elől ). Ilyen közelről még sosem láttunk fácánt! Gyönyörűek voltak. Hihetetlen, hogy az ember egy kicsit eltávolodik a lakótelepről, és máris fácánokba ütközik! J Baba még utána öt percig szagolgatta a nyomukat, teljesen be volt zsongva, mert nyulat már látott, érzett ilyen közelről, de ezek hatalmas fácánok voltak! J Szóval minket már megcsapott a tavasz szele, így március elsején. 

 Vége a tüzeléses korszaknak ezennel tényleg. Bejelentettem Babát az állatorvosunkhoz jövő hét péntekre. Most már biztos. Remélem nem lesz semmi baj, mert ezen már ideje túl esnünk. Szurkoljon mindenki! J

 Bizony jól hallották emberek, karalábé. Tegnap gondoltam majszolok egy kis karalábét, behoztam a szobámba, lefeküdtem a kanapéra, és gondoltam a könyv olvasása közben elrágcsálom. Gondoltam én, naiv… Baba azonnal mellém ugrott, és nyálát csorgatta arra a bizonyos ételre a kezembe, gondoltam megkóstoltatom vele, lesz, ami lesz. Hát ízlett neki, tudtam, hogy nem válogatós, de azért erre nem számítottam, hogy kettesben fogjuk elmajszolni. Édes volt, ahogy forgatta a szájában, alaposan megrágta, gyorsan lenyelte, és követelte a következőt. Ez persze nem jelenti azt, hogy ezentúl karalábéval fogjuk tömni, mielőtt bárki megijedne, csak meglepődtem, bár több, mint 2 év után már igazán tudhatnám, hogy egy vizslánál semmin sem kell meglepődni…. J

1.     Maga a labda, azaz a kerek tárgy imádata
2.    A labdázás, mint játék, azaz az apportírozása
3.     Más kutyák labdája iránti túlzott érdeklődés
4.   Egy bizonyos labda mániákus körülrajongása

 Tegnap tíz óra körül, próbáltam a közgázt elsajátítani, amikor Baba egyszer csak odajött hozzám, bökdösött, és könyörgő szemeket meresztet rám (ezt nem kell elmagyaráznom gondolom), én el nem tudtam képzelni mit akarhat! Hiszen kapott vacsit, 5 perc se telt el, az utolsó, késői sétánk óta, előtte játszottam vele, már csak az lenne a dolga, hogy aludjon. Na erre azonnal leesett, hogy a probléma pont ez! Mert mi az, hogy a késői séta után a gazdi nem az ágy, hanem az íróasztal irányába tart?! Felkínáltam neki a kanapét, majd odaparancsoltam, de nem aludt el, végig rajtam tartotta a szemét és várt. Mikor leoltottam a lámpát és kellően befészkeltem magam a paplan alá, hopp egy ugrás és már a lábamhoz kuporodva, mély álomba is szenderült ő nagysága.

És itt megint rájöttem valamire (igen ez a megvilágosodások éjszakája volt, kivéve a közgazdaságtant :P ) , az együtt alvás nem csak nekem adott( ad) biztonságérzetet, hanem neki is. Ugyanis soha semmikor nem láttam még ilyen mélyen és nyugodtan aludni, mint mikor velem alszik.

Már csak egy kérdés maradt, vajon a betörőre melyikünk figyel fel előbb, a nagy biztonságérzet közepette?! Nagyon remélem, hogy ő……

Életem egyik legjobb ajándéka ez a kutya volt, hogy a gazdája lehetek, és vakon bízik bennem, és nagyon szeret. Kell ennél több?!  

Pár kép,amik mindig mosolyt csalnak az arcomra:

Mindjárt kint vagyok! :)))

Szabadság? Szeretem! :D

Hasat be,mellet ki! 

Ugye milyen sportos és meleg a kabátom?!

Nagyjából, tömör szavakba öntve ennyi történt velünk mostanában.

Mikulás után pár nappal, Baba kutyánk megkezdte a tüzelést…. Most kezdtünk bele a harmadik hétbe, remélem nem lesz több!

Volt néhány kalandunk, kóbor kutyák eredtek nyomunkba, szuka kutyák jöttek megtámadni Babát jó messziről ( ,megjegyzem: a gazda jóval hátrébb- Jaj, gyere ide kicsim, nem szabad, jaj de rossz kutyuska vagy) , szóval nekem kellett Babát megnyugtatni, és nemtörődömet játszani, és tovább sétálni, ami szerencsére nagyon jól bevált, és szuka kutyusok visszasomfordáltak gazdájukhoz, nem így a kóbor kanok! Előlük szó szerint menekültem…. Volt, hogy fél órás kerülőúttal sikerült hazaérni! De ettől függetlenül, eddig megúsztunk mindent! Nem mutat álterhességre utaló jelet, bár ez később még fennállhat, és nem lett vemhes. Viszont remélem most már tényleg ez az utolsó tüzelés!  

A karácsonyi vendégvárást sem könnyítette volna meg a tüzelés, de elveimet feladva, megelőztük a bajt, és vásároltunk egy luxus kutyabuggyit. Persze ez addig maradt Babán, amíg magára nem hagytam 5 percig, utána megfoltoztam, de megint szétrágta, szóval muszáj voltam készíteni egyet, amiben nagyon édes volt, és idióta is egyben. Rózsaszín csíkos bugyiból készült, és kivágtam lukat a farkának. Viszont most, hogy vége a karácsonynak, inkább nem nyúzom, és elsüllyesztettük a szekrény mélyére azt a ’kínzóeszközt’! :D

Az angyalok idén se felejtették ki Babát az ajándéklistáról, és meglepték őt két aprósággal. Bár a meglepni szó nem épp helyén való, hiszem mikor csomagoltam, alig tudtam rávenni, hogy ne nyüszítsen ott, és kunyerálja ki a kezemből a játékot!

Így a keresés is könnyen ment, ritkán látni kutyát ilyen boldognak, és izgatottnak, mint amilyen ő volt. A csomag tartalmazott, a tavalyihoz híven, egy csontból készült cipő, és egy új játékot. Az elején se tudta melyiket, vegye a szájába, egyiket a másik után tett le, majd vette fel, ezért a játékot eltettem, a csontcipő öt perc alatt eltűnt teljesen, egy mohó kutya pocakjába, és utána már tudott a játékra összpontosítani! Sajnos fotót elfelejtettünk készíteni az ajándékbontásról, de a fa alatt készült egy!

Ezúton is kívánunk Kellemes ünnepeket, és Boldog újévet!

Reggel a gazdi egy hatalmas valamibe kezdett el pakolni, és már kezdtem megijedni, hogy megint itt hagy hosszú időre, de aztán láttam, hogy az én dolgaimat is összeszedi, és ekkor már csak izgatott voltam, hogy hova megyünk?

Igazam lett, tényleg útnak indultunk, a reggeli séta után, gazdám azonnal betessékelt a Ginába, és az újonnan beszerzett kutya biztonságövvel bekötött, ami egyáltalán nem volt túl szoros, kényelmesen mozoghattam benne, de amikor a gazdi mamája hirtelen fékezett, akkor nem estem le az ülésről.

Egy idő után megcsapta az orrom az erdő és patak jellegzetes szaga, melytől igen izgatott lettem, és reméltem, hogy nem hagyjuk magunk mögött, hanem megállunk. Megint igazam lett, így amikor kiszálltunk, azok a mesés illatok fogattak, melyekkel álmodni szoktam. Volt azonban egy meglepetés a számomra, ugyanis a gazdi nővére és barátja fogadott minket, amire egyáltalán nem számítottam, mivel már nagyon ritkán jönnek csak haza.

És neki vágtunk a rengetegnek! Olyan öröm lett rajtam úrrá, hogy nem tudtam megállni egy percre sem, ide-oda rohangáltam és faltam a varázslatos szagokat!

Nem egyszer keltünk át patakon, ami nem volt túl hideg, bár a gazdi nem akart belemenni, így mint valami béka, kőről-kőre ugrándozott. Aztán az egyiknél nagyon rám ijesztett, mert felmászott egy hatalmas sziklára és onnan mászott le, én azonnal visszamentem érte, nehogy baja essen, és akkor meg ő ijedt meg, hogy le akarok onnan ugrani, így nem is engedte, muszáj voltam megkerülni az egészet, hogy megnyugodjon. ( Baba egész végig a nyomomba volt, nem ment két méternél messzebb tőlem, akkor se ha arra bíztattam keresse meg a többieket, nem ő csak velem volt hajlandó kirándulni, főleg a végén, mikor elfáradt, végig a ballábam mellett jött, pedig nem is szólítottam fel rá! )

Körülbelül 15-20 km sétáltunk, gyakran meredek terepen le és föl kutyagoltunk, de az idő és a táj szépsége miatt észre se vettük, hogy elfáradtunk…..

Nos, végre összejön az a régóta tervezett kirándulás!

Úgy néz ki sem a tüzelés sem más nem fog közbeszólni! Tehát hnap utazunk Mátrába!

Ígérem rengeteg fotó lesz! :)