Babavilag

Sziasztok! Az új évben is jelentkezem kalandjaimmal, kirándulásaimmal, csínytevéseimmel és vizslatúrás élményeimmel!

Most pedig beszámolok nektek a gazdim téli szünetéről.

Bizony ugyanis a gazdijaim olyan jó helyre járnak el hétköznap, hogy néha (évente négyszer, meg amikor betegek) nem kell oda menniük. Az oda az egy hely, ami miatt engem itthon hagynak, de ez a bejegyzés nem a panaszkodásról szól. Szóval két hétig itthon voltak velem, s mikor a karácsonyi ünneplés végéhez közeledett, volt egy pár napjuk szabadon, és hát….. na hogy is volt? Ja, igen!

Egyik reggel a gazdim elvitt a mezőre, ahol már olyan rég jártam! Tudjátok ott, ahol az első nyulamat megkergettem.  Most sajnos nyúllal nem találkoztam, viszont volt ott egy pár kutya, akikkel megismerkedtem! Egy mudi, meg a többire csak a gazdi emlékszik én nem, mert én Rónával voltam elfoglalva, így hívták. Kiderült, hogy ő is magyar, mint én, mármint igazi magyar kutya, nem, csak ami itt él, hanem akinek az ősei is magyarok voltak, mint nekem. Na, szóval olyanokat fogócskáztunk, hogy az csak, na! Nagyon gyors ellenfélnek bizonyult, tehát majdnem olyan gyors volt, mint én, de csak majdnem! Viszont a gazdi kicsit bosszús volt, mert nagyon szeretett volna lencsevégre kapni minket, de sehogy se sikerült neki. Ezen a képen látszunk a legjobban, szóval elképzelhetitek, milyen nagy viháncolás volt ott!

Délután pedig kivittek a Duna partra! Ott aztán nagyon elemembe voltam! És képzeljétek, olyan meleg volt, hogy a kacsák is előbújtak! Sokat szimatoltam, kergetőztem és játszottam a gazdimmal!

Szuper nap volt!