Mostanában sokat esik valami fehérszerű anyag az égből, ami később összegyűlik kint és jókat lehet benne hemperegni, és futkosni. Ha jobban belegondolok ekkor szokta a gazdi azt mondani, hogy: Nézd Baba hó! Tehát szerintem ők így hívják. Kutyatársaimmal meg is beszéltük, hogy milyen finom, bár az ő gazdijuk is leszidja őket, ha esznek belőle, meg hogy milyen jókat lehet benne játszani, ezt ki is próbáltuk, nem úgy, mint a hó nyaldosást, mert azt nem szabad. Furák ezek a gazdik! Na, mindegy! Jaj és képzeljétek, most én vagyok a legszebb vizsla lány, mert a gazdi varrt nekem egy kabátot! Mármint már decemberbe megvarrta, amikor az a nagy hideg volt. Azt hiszem ez Huba vizsla gazdijának a „hibája”, mert ő mutatta meg a gazdimnak, hogy milyen ügyesen lehet régi pulcsiból nem csicsás vizsla ruhát csinálni. Egyébként nagyon szeretem azt a ruhát, pedig amúgy utálom, ha valamit rám aggatnak, de az nagyon kényelmes. A mostani hóban meg szökellnem kell, hogy futni tudjak, úgy hogy most ha futok olyan mintha valami bak kecske lennék, amit nagyon mulatságosnak találnak mások.