Számuk arányosan nő, a kutyatartók számának növekedésével párhuzamosan. Hogy ez kinek a hibája? Hiba-e egyáltalán?

Ezek a kérdések merültek fel bennem a minap, amikor egy 8 éves kan kutyával ( Berci) futottam össze Baba kutyám társaságában. Baba rögtön játszani hívta Bercit, akit akkor még pórázon tartott gazdája. Később (,mivel Berci játék közben össze-vissza ráncigálta) hangosan dilemmázott azon, hogy elengedje-e a kutyáját. Én nem szóltam bele, és a gazdi elengedte. Mörfy törvénye szerint, erre abbahagyták a játékot, Baba elment elintézni a dolgát, és a másik kutyus is elindult felfedezéseket tenni a szagok ösvényén. Mire a gazdája kétségbeesetten könyörgött neki és üldözte, mivel álítólag ha elengedi mindig megszökik… Végül megkért fogja meg neki, ami mivel kívülálló voltam nem került semmibe, mert a kutya mozdulatlanul lapult a fűbe, és meg sem próbált menekülni. Ez a törtnet és egy másik (van ugyanis egy másik kutya,akit ismerünk, és aki szintén nagy szökdöső) ültette a bogarat a fülembe, amiről most írni készülök.

Amikor ilyeneket látok, vagy ilyen helyzetekbe kerülök, rájövök, hogy nem csak nekem vannak gondjaim a kutyámmal, viszont azon kevesek közé tartozom, akik  tesznek, vagy próbálnak tenni a kutyájuk hibájának kezelésében. Ugyanis, ahogy ez a gazdi is, a legtöbben ezt megoldják azzal, hogy akkor nem engedik el  kutyát, viszont a sok póráz után elengedik, akkor csak rosszabb lesz, mert (érthetően) a kutya nem akar majd visszamenni, hogy megint megkössék, mikor már végre szabad. De nem is értem, hogy miért nem parancsolnak rá a kutyára ilyenkor. Nekem ilyen problémám nem volt, mert ezen a téren nem neveltem félre a kutyám. Az első elengedés után is könnyen visszahívtam Babám,  egész kicsinek visszahívtam a nyúlról, tehát ezt jól csináltam, és ilyenkor rájövök, hogy nem vagyok rossz gazdi, és örömmel tölt el ez az apróság. Viszont, mikor megpróbálok célozni, mit rontanak el, folyton letorkolnak, hogy nem azért tartják a kutyát, hogy rákiabáljanak, és megverjék. Nos én nem verem a kutyám, és nem kiabálok rá, csak ha nagy baj elől kell megóvni, például a madár kergetésből majdnem az úttestre fut, stb… De szerintem, ez nem gonosz dolog, hanem ami akár a kutya életét megmenti! Hiszem melyik éppen jó mesze madarat kergető kutya figyelne oda, arra a gazdira aki kedvesen mormol valamit a távolba?!

Viszont ( a blog rendszeres olvasói tudják) az én kutyám sem tökéletes, sőt!  Néha teljesen kétségbe esem, hogy vajon hol rontottam el? Mivel sikerült így félre nevelnem, és van amire még mindig nem jöttem rá. Viszont hallgat rám, és minden szituációban szót fogad. Elértem azt, hogy nem ugatja meg ez embereket, ha magamhoz hívom elmehetünk idegen emberek mellett, anélkül, hogy bármilyen nem tetsző viselkedést mutatna. Ha szabadon van és rászólok, mert épp megugat valakit a távolban, odajön,és elnémul, nem pedig közelebb fut és körbe ugatja. És most az égész nyaramat vele töltöm, és dolgozunk a problémáinkon!

Amit megtanultam a kutyaneveléséről, hogy ha a probléma forrását megtaláljuk, akkor már nyert ügyünk van!

Pár kép Babáról: