Hétfő:
Ismét útra kelt a falka, de most messzebb mentünk, állítólag Győr a neve. Itt sok idegen emberrel találkoztam, de Gazdi és a család nagyon örült neki, sőt a Gazdi nővérének hím udvarlója egyenesen úgy viselkedett az egyikkel, mintha a kölyke lenne neki, tán így is volt. De volt ott egy tacsi, aki állandóan a fenekem körül sündörgött, és ezt megunván oda-oda kapta a frankót, nem volt szimpatikus. Aztán sétára indultunk, rengeteg ember, zsibongó gyerek között vezetett utunk, melyet gazdi mellett biztonságban tettem meg. Majd elérünk egy szigetre, tele kacsával, és körös-körül vízzel. Azonnal belevetettem volna magam, de Gazdi vissza-visszahúzott, de túl jártam az eszén, mikor elengedett, a víz három méteres fal tetejéről nem tűnt messzinek, és még a kövek, sziklák sem riasztottak vissza, ezért meggondolatlanul, levetettem magam, mert szörnyű meleg volt. Gazdi frászt kapott, de nem értettem miért, sikerült valahogy úgy leérkeznem, hogy nem törtem ki a lábam, gyorsan úsztam egyet, majd rohantam vissza, pontosabban rohantam volna, de ekkor esett le, hogy sehol egy feljáró, és tök függőleges a betonfal, sehol egy kiálló kapaszkodó. Így csak két méter magasságig jutottam fel, majd nagyot esve visszazuhantam, gazdi mondtam, hogy ne, ekkor már rájöttem, hogy rá kell hallgatni, biztos kitalál valamit, arra utasított, hogy a fal mellett menjek tovább, mentem, mentem, teljesen kétségbe esve…. Aztán ahol már nem volt csak 2,50 magas a fal fogta és leugrott hozzám, hú de megörültem, bár ő kicsit sem osztozott jó kedvembe, aztán felkapott fenekemnél fogva feltolt, tesóék meg felhúztak elől, de ő lent maradt, ezért majdnem visszaugrottam, de rám parancsolt, hát maradtam, Gazdi tesója kérésre leengedte neki a pórázom, és azzal felmászott a falon. Kimerülten bandukoltunk hazafelé….