Mivel mi Pesten lakunk ez kicsit hosszú út volt, amit Baba egy dobozban tett meg melyet ott kaptunk. Hát őszintén megvalva első látásra szerelem volt, na jó csak lett volna, ha félénkségében nem bújik el. Nos mivel mi nem szertettük volna, ha megijed tőlünk mégjobban, így hát békén hagytuk, és csak akkor láttuk őt közelről, amikor a lábamnál lévő kis dobozban utazott! Kicsit el voltam keseredve mikor azt láttam, hogy a kisasszony nem mer kijönni a dobozból, sőt remegett......:(

A legrosszabb az volt hogy másnap enni sem jött ki, ezért a tálját oda raktuk, hogy tudjon enni, míg mi elmegyünk a másik szobába. Evett is szerencsére. jah de azt elfelejtettem leírni, hogy ki is hányta! Nah képzelhetik ekkorra teljesen kiborultam. Hogy hogy lesz majd? Sose fog minket szeretni???? De szerencsére válaszolt azzal ,hogy anya ékszaka közepén azt mondja, Hé hol a baba?- majd mikor feloltja a lámpát, látjuk ,hogy baba az ágyam mellől fut vissza a dobozába. NA ekkor nagyon megörültem, hogy talán mégse fél tőlem annyira.

És szerencsére másnap kettesben maradtunk és akkor már úgy felbátorodott, hogy kijött a dobozból és sétáltam vele a ház körül! aztán teltek a napok volt hogy már kijött dobozból játszani, sőt volt hogy csak aludni ment be.

De mostmár hogy jelenleg eltelt 1 hónap nem is tudom elhinni, hogy így félt tőlünk, főleg, hogy az óta már saját ágyában alszik és nem a dobozban.