Tegnap tíz óra körül, próbáltam a közgázt elsajátítani, amikor Baba egyszer csak odajött hozzám, bökdösött, és könyörgő szemeket meresztet rám (ezt nem kell elmagyaráznom gondolom), én el nem tudtam képzelni mit akarhat! Hiszen kapott vacsit, 5 perc se telt el, az utolsó, késői sétánk óta, előtte játszottam vele, már csak az lenne a dolga, hogy aludjon. Na erre azonnal leesett, hogy a probléma pont ez! Mert mi az, hogy a késői séta után a gazdi nem az ágy, hanem az íróasztal irányába tart?! Felkínáltam neki a kanapét, majd odaparancsoltam, de nem aludt el, végig rajtam tartotta a szemét és várt. Mikor leoltottam a lámpát és kellően befészkeltem magam a paplan alá, hopp egy ugrás és már a lábamhoz kuporodva, mély álomba is szenderült ő nagysága.
És itt megint rájöttem valamire (igen ez a megvilágosodások éjszakája volt, kivéve a közgazdaságtant :P ) , az együtt alvás nem csak nekem adott( ad) biztonságérzetet, hanem neki is. Ugyanis soha semmikor nem láttam még ilyen mélyen és nyugodtan aludni, mint mikor velem alszik.
Már csak egy kérdés maradt, vajon a betörőre melyikünk figyel fel előbb, a nagy biztonságérzet közepette?! Nagyon remélem, hogy ő……
.jpg)
