2008. július 31-e, ez az a nap, mikor babát elösször láttuk otthonunkban. 2008. augusztus 28-a, ez pedig ma, amikor arra gondolok, hogy talán mi észre sem vettük, (de akik ritkán látják, mondták,) hogy már most kétszer akkora, mint egy hónapja, melyre akkor jöttem rá, mikor nézegettem az első fotóit. A ’’ baj’’ csak az, hogy még kétszer ekkora lesz! Na jó nem baj, csak fura lesz. Mondjuk az még furább lesz, ha pár év után visszagondolunk milyen kis pici és kajla volt, hogy futás közben majdnem összeakadtak a lábai… stb.. Olyan rossz, hogy ilyen hamar megnőnek!! Jó… annyira nem, mert akkor sokkal szebb, okosabb és kecsesebb lesz. Csak hát nem fog elférni mellettem a fotelba, nem fogom tudni felkapni, és ha az ölembe ugrik (mint most mikor játszunk) nem olyan lesz, mint egy játék maci hanem, mint egy só zsák. És talán nem lesz annyi ember, aki megáll, hogy megsimizze, mivel a közvélemény szerint a kiskutya édi, a nagy pedig harap!! Hogy miért ne tőlem kérdezzék! De akinek volt vagy van kutyája, az tudja, hogy ez nem méret függő.
