Mikor megtudtam, hogy vizslát kapunk elolvastam mindent erről a fajról, mert hát nekem ezelőtt nem volt kutyám és nem tudtam pontosan mire számíthatok. Sokat olvastam, hogy milyen jó természetük van, milyen okosak, milyen könnyű őket tanítani, és hogy családi kutyának is jó, mivel elfogadja az egész családot, bár csak 1 igazi gazdája van. Viszont azt is olvastam, hogy érzékeny, törődésigényes kutya, valamint nagyon igényli a mozgást. Ezért kiskora óta próbálom úgy tartani, hogy ne maradjon feles energiája. Leviszem a Duna partra, a futtatón labdázok vele, futok vele (ami nekem se tesz rosszat:)! ) , biciklizni megyek vele, és amikor tehetem, elviszem kirándulni, erdőbe bóklászni. ( Ebben a vizslatúrák is sokat segítenek):)
Na, most hogy a gazdim már bemutatta az életem, elmesélem, hogy telt a mai napom. Reggel szerencsére nem volt olyan meleg, mint az eddigi napokban, így futottunk a gazdival 2 kilométert, azért csak ennyit, mert a meleg miatt nem volt olyan jó kondiba:), aztán mivel én még nem voltam fáradt labdáztunk a futtatón, mire hazamentünk úgy kimerültem, hogy a gazdi ágyában, vagy a kanapén, esetleg a kanapé alatti kis kuckómban szunyókáltam. Aztán a következő séta alatt összefutottunk egyik pajtásommal, (akit a sok nyaralás miatt olyan régen láttam,) és rengeteget birkóztunk, futkároztunk. Aztán délután elmentünk arra a Duna partra, ami közelebb van, ott nagyot úsztam és bújócskáztam a gazdival. Sajnos most kacsával nem találkoztam.:( Mikor hazamentünk jól megvacsoráztam, így az esti séta nem volt olyan mozgalmas, sétáltunk, az én orrom a földön volt végig, amire a gazdim azt szokta mondani, hogy porszívózom, ami nem tudom, hogy mi, de biztos valami jó dolog…:) Most viszont megyek, mert a gazdi az ágyban, már csak én hiányzom mellőle…:)
De előtte még íme néhány kép:
Baba a Duna parton
Baba szunyókál
Baba lakótelepi sétája
Jó éjszakát!
