Ez biztos?
Régen (mielőtt Baba hozzám került) nekem sem egy agresszív, harapós kutya ugrott be, ha a vizslára gondoltam.
Ma mikor Babát sétáltattam hirtelen egy futó ugrott elénk a kanyarba, amire Baba ugyebár úgy reagált, hogy egy méterrel előtte megállt és ugatásba kezdett. Ha az ugatását elemeznem kellene, akkor azt mondanám nem támadó, hanem sokkal inkább ijedségből eredő megmutatom én neked, hogy kire hozd a frászt ugatás. Szerencsére a futó nem csapott patáliát, csak megjegyezte, hogy a vizslák pedig általában nem agresszívak. Természetesen azonnal magamhoz hívtam, megnyugtattam és elnézést kértem.
Kutyámat ismerve nem lepődtem meg, mert tudom, ha valaki hirtelen közel kerül hozzá azonnal megijed és visszaijeszt, vagy ha szimplán gyerek vagy férfi jön felénk akkor is hasonlóan reagál. Eddig azt hittem talán valamilyen kölyökkori sérelem miatt van, mert sosem volt bátor és közvetlen kutya (Lásd: Babával az első nap) . Sokat gondolkodom ezen mostanság, de nem jutok többre, mint hogy nem szereti a férfiakat ( bár van egy pár akit kifejezetten kedvel), és a gyerekeket meg azért nem szíveli, mert hirtelen mozdulatokat tesznek, és visító hangnemben kommunikálnak, ami bántja a fülét. Beszéltem erről egy vizslás gazdival és ő is azt mondta, hogy az ő kutyája az nem csak az embereket nem tűri, hanem a kutyák közül is csak keveset tűr meg. Az övé már támadott is gyerekre. S mikor mondtam, hogy de hát a vizsla egy barátságos, kedves és közvetlen kutya, azt mondta igen (?) szerinte általában nem.
Meg is néztem az interneten a fajta jellemzőit és ezt találtam: "Nyugodt vérmérséklete, mérhetetlen emberszeretete van….Nem lehet sem agresszív, sem félénk."
Hát nem tudom… Én a sajátomon és az ő vizsláján kívül csak kedves és barátságos vizslákkal találkoztam. És önök?
