Vasárnap:
Nagy izgés-mozgás vett körül reggel, és gazdi testvére is nálunk aludt egy kedves hím barátjával, akik úgy szeretik egymást, mint engem a kutyák ha tüzelek , szóval érdekes egy kapcsolat… :) A lényeg, hogy elkezdődött a Ginába való bepakolás, mindenki izgatott volt, én is, és mivel tartottam attól, hogy megint doktor bácsihoz megyünk inkább maradtam a helyemen, hátha elfelejtenek magukkal vinni. De a Gazdi nem felejt el soha. Mikor arra kért, hogy szálljak be Ginába, a kocsinkba, megmerevítettem magam, de ő hajthatatlan volt, így végül jobbnak láttam, ha magam szállok be. Remegés fogott el a rendelőre gondolva, a Gazdi meg csak mondta, hogy „ Nagyi” , meg „jó lesz” , „kirándulás” , de nem tudtam mit jelentenek ezek a szavak, bár ismerősen csengtek, mikor már vagy fél órája utaztunk, örültem, hiszen ez biztossá tette, hogy nem doktor bácsihoz megyünk, nyugodtan gazdi lába alatt álomba szenderültem. Mikor megérkeztünk ott volt az egész falka, kedvenc gyerek haverommal együtt, ezért örültem, bár van a falkában két hím egyed, akikért nem rajongok, mert nagyon mély a hangjuk, és felettébb erősek, ezért féltem a Gazdit, így hangosan megugatom őket, de ennek Gazdi nem örül, és abba kell hagynom. Mikor a nagyok és kicsik megették az ebédet, én meg amit hagytak, volt sonka, rizs, sertés lapocka, meg megannyi jó, felkerekedtünk egy kirándulásra, ahol csuda sok meglepetés várt ránk. Először egy kan puli, akinek nagyon tetszettem, de őrizte a területét, ezért nem tudta eldönteni mérges vagy hízelgő legyen, ezért a Gazdi inkább távol tartotta tőlem. Aztán megannyi lót keresztezte utunkat, akikhez nem volt szabad közel mennem, de azért szimatoltam utánuk, végül meg egy tehén csapat legelt az utunk mellett legelőn, és hangos kolompjuktól zengett a közeli erdő. Aztán futottunk az erdő felé, majd kedvenc gyermek barátom kutyává vált, hogy ne érezzem magam egyedül, bár elég fülsértő volt az ahogy ugatást szimulált, de ő is szépen szót fogadott a Gazdinak. Így fáradtan lett vége a napnak, a ház előtti mezőn még egy gyors labdázás, és már indultunk is haza valamennyien, plusz egy fő. Egy nyúl. Ugyanis Gazdiék kaptak egy nyulat. Nekem csak távolról szabadott csodálnom, és ha a Gazdi nem mondja bizony rávetettem volna magam! :)
