Az előző bejegyzésemmel, bár nem állt szándékomba, de vitát indítottam el arról, hogy mi számít agressziónak és kinek a hibája az, illetve mit rontottam el. És a kommentekért hálás vagyok, mert most már látom, hogy nem vagyok egyedül, és hogy ez rajtam múlik a leginkább.

 Mivel Baba az első kutyánk ezért nem igen voltam tisztában azzal, hogy mi mindenre kell nagyon odafigyelni, hogy ne okozzanak maradandó viselkedési problémákat. De azért ne értsék félre próbáltam alaposan utána járni, de igazán a gyakorlatban lehet tanulni. Sajnos ez olyan, mint az első gyerek, ott is mindenki tudja (jó esetben), hogy mit kéne csinálni, és hogyan de csak a tapasztalat illetve a károkon tanul az ember. Mint mikor a nővérem egy óvatlan pillanatban a sütőre tenyerelt, nálunk, már ha anyukám sütött mindig oda volt tolva egy szék elé, hogy ha túl közelről szerettük volna megpillantani a készülő süteményt.  De azért azt nem hiszem, hogy elrontottam volna a kutyám, mert nem egy bestia, csak ijedős.  És remélem, hiszem, hogy ezen még tudunk változtatni. Valamint azt nem mondtam, de Baba ilyenkor sosem morog vagy vicsorog, csak tisztes távból ugat.

Babát egy ismerőstül kaptuk, a szüleik egy vadászaton hozták össze őt és testvéreit, a testvére volt a virgonc , vagány felfedező, ő pedig a félénkebb, megfontoltabb. Tudatosan választottuk őt, mert mivel vizsla így sincs az energia híján. Amikor Baba 6 hónapos volt mi is jártuk vele kutyaiskolába, pontosabban kutyaoviba, egy ideig, ami arra nagyon jó volt, hogy tudatosodott benne, hogy a gazdija vagyok és meg kell csinálnia, amit kérek tőle. De nekem AZ a kutyaiskola nem tetszett, és sajnos nem tudtunk többet akkoriban fölkeresni, így inkább én tanítgattam itthon. Szerintem sikeresen, mert sokat tud és bár vadászatra még biztos, hogy nem alkalmas a tudása, de azért szerintem a többi közelünkben lakó kutyához képest már most is sokat tud, és ez még fokozódik a jövőben reményeim szerint. Tudja az alap parancsokat, mint a gyere ide, ül, fekszik, marad, helyedre, úttest előtt leül, valamint tudja a hagyd, hozd, keresd, kezembe, leteszi, fel (ül), áll, lábhoz parancsokat. De most tanuljuk, az érint valamint, azt, hogy ha mesze vagyok, és úgy mondom neki akkor is például azonnal lefeküdjön. Tehát még van azért mit tanulni, de jól haladunk, szerintem. Most nyáron voltunk egy a nyaralónk közelében lévő kutyaiskolában, ahol az oktató azt mondta, hogy nagyon jól kezelem a kutyám és jó a póráz technikám, amire nagyon büszke voltam, de persze a legbüszkébb Babára voltam:)).  Mostanra már igazán összeszokott páros lettünk:)). És már én is visszahívtam gond nélkül idén nyáron nyúlról, valamint itthon macskáról, pedig az ilyen helyzettől azelőtt tartottam, mert hát az ösztöneiben van, de meglepően jól reagált és egy kicsit futott utána, de aztán nagy kanyart vett és jött vissza hozzám.  Baba 3 hónapos volt, amikor elhoztuk és tényleg igaza van @belekotynak abba, hogy tudomásom szerint a hátsó kertben voltak, amíg el nem hoztuk, így ez nagy trauma volt neki. A falkavezérségről, már leírtam, amit szerettem volna, de leírom még egyszer. Nem tudom akkor, hogy hívják ezt a személyt, de én vagyok, akihez a legjobban kötődik,akinek legjobban szót fogad, nekem viseli legrosszabbul a hosszabb távollétem, (például, amikor elmentem Franciaországba diákcserére egy hétre ,akkor ugyebár nem vihettem magammal. Akkor állítólag sokat ment az ágyamhoz és keresett a lakásban, valamint nagyon letört volt, viszont mikor hazajöttem félóráig ölelgetnem, puszilgatnom kellett és csak azután tudtam lepakolni, fújni egyet a 18 órás út után. Na persze a pihenés előtt elvittem egy nagy sétára és kijátszottuk magunkat:) ). Valamint én vagyok, akiért a világ végére is elmenne. (És ez nem valami könnyű, mert ha valaki más sétáltatja  a ház előtt és én, akkor mennék el otthonról az szinte lehetetlen, mert jön utánam és nem tudják visszahívni maximum ha mérgesen visszaküldöm, de akkor is nehezen.) Anyukám az akitől tart, mert ő az aki, bár sosem bántotta, az erényes hangjától tart. Viszont neki nagyon nehezen fogad szót, mert nagyon keveset tud csak vele foglalkozni.

Remélem így érthető és világos képet tudtam adni a mi kis életünkről és gondjainkról.

U.I: Ha van valakinek ötlete, javaslata milyen fontosabb dolgot kéne neki még megtanítanom, akkor annak örülnék!:)