Szépen sütött a nap mire hazaértem, s mivel korán is volt, Babával nekiindultunk egy nagyobb sétának. Labdát zsebre vágva, nyakörvet kutyára hányva elhagytuk lakunk. Séta közben egy régi ismerős kutyussal összetalálkoztunk, majd mentünk tovább, hogy a labda előkerülhessen a zsebemből, és Baba jól elfáradhasson. Mikor már annyira kinyúlt a drága, hogy csak feküdt és liheget, elindultunk a temető mögé egy kis levezető sétára. Láttunk ott cinkét, Baba felkergette az összes varjút a fára, és élveztük a napsütést, amikor egyszer csak, 2 méterrel mellettünk lévő bokorból három hatalmas fácán menekülőre fogta ( Baba elől ). Ilyen közelről még sosem láttunk fácánt! Gyönyörűek voltak. Hihetetlen, hogy az ember egy kicsit eltávolodik a lakótelepről, és máris fácánokba ütközik! J Baba még utána öt percig szagolgatta a nyomukat, teljesen be volt zsongva, mert nyulat már látott, érzett ilyen közelről, de ezek hatalmas fácánok voltak! J Szóval minket már megcsapott a tavasz szele, így március elsején.
