Itt az új év, s megfogadtam, hogy most komolyan és mélyen elkezdek dolgozni a rend felállítását illetően!:)
Mint említettem olvasok egy könyvet( Jan Fennel-Kutyapszichológia) , ami sokat segített felismerni, hogy mit kéne máshogy csinálnom. Jan Fennel szerint 4 olyan főbb esemény van a kutyák mindennapi életében, ami alapján eldől számukra ki a vezér, vagy alfa.
· *Amikor ‘’újraegyesül a falka”
· *Amikor veszély fenyegeti a falkát
· *Amikor ‘’vadászatra indulunk’’ (séták alakalmával)
· *Amikor eszünk
Tehát először elkezdtem figyelni és végig gondolni, hogy én milyen jeleket adok ezek alatt az események alatt a kutyámnak. És észrevettem, hogy nem egyértelműek a számára, illetve néha észre se vettem, de olyan jelet adtam neki, hogy ő az alfa.
Először a falka újraegyesülésével kezdtem. Tehát, amikor hazaérkezem. Baba ilyekor mindig a következőt csinálta: Mikor hallja a kapucsengőt, már tudja, hogy valaki hazajön, a kulcscsörgésére már ugrál és kaparja az ajtót. Ha belépünk, ránk ugrál és nyüszít. Nagyon aranyos ilyenkor, tehát abba a hibába estünk, hogy lepakolunk és utána leguggolunk hozzá és megdicsérjük, hogy milyen jó kutya volt, mert nem rágott szét semmit, nem pisilt be stb.. Utána meg irány a séta… Eddig!
De most már tudom, hogy ekkor is alátámasztottuk abban, hogy igen ő a vezér, mert minden úgy lett, ahogy ő akarta, vagyis úgy táncoltunk, ahogy ő fütyült. De most ha hazamegyek, nem figyelek rá ameddig ezt a magatartást produkálja. Nyugodtan lepakolok, leveszem a kabátom és levegőnek nézem. Először én is szörnyűnek tartottam, de muszáj, mert így észreveszi magát, és az hogy változott valami kettőnk közt. Bevált!
Az első nap 30 perc telt el míg lenyugodott és odahívhattam magamhoz, mert addig követett, rám ugrált, sírt vagy böködött az orrával. Aztán egyre kevesebb időbe telt, s most már 5 perc és teljesen nyugodtan várja a felszólítást, hogy gyere ide.
Folyt. köv.
