Reggel a gazdi egy hatalmas valamibe kezdett el pakolni, és már kezdtem megijedni, hogy megint itt hagy hosszú időre, de aztán láttam, hogy az én dolgaimat is összeszedi, és ekkor már csak izgatott voltam, hogy hova megyünk?
Igazam lett, tényleg útnak indultunk, a reggeli séta után, gazdám azonnal betessékelt a Ginába, és az újonnan beszerzett kutya biztonságövvel bekötött, ami egyáltalán nem volt túl szoros, kényelmesen mozoghattam benne, de amikor a gazdi mamája hirtelen fékezett, akkor nem estem le az ülésről.
Egy idő után megcsapta az orrom az erdő és patak jellegzetes szaga, melytől igen izgatott lettem, és reméltem, hogy nem hagyjuk magunk mögött, hanem megállunk. Megint igazam lett, így amikor kiszálltunk, azok a mesés illatok fogattak, melyekkel álmodni szoktam. Volt azonban egy meglepetés a számomra, ugyanis a gazdi nővére és barátja fogadott minket, amire egyáltalán nem számítottam, mivel már nagyon ritkán jönnek csak haza.
És neki vágtunk a rengetegnek! Olyan öröm lett rajtam úrrá, hogy nem tudtam megállni egy percre sem, ide-oda rohangáltam és faltam a varázslatos szagokat!
Nem egyszer keltünk át patakon, ami nem volt túl hideg, bár a gazdi nem akart belemenni, így mint valami béka, kőről-kőre ugrándozott. Aztán az egyiknél nagyon rám ijesztett, mert felmászott egy hatalmas sziklára és onnan mászott le, én azonnal visszamentem érte, nehogy baja essen, és akkor meg ő ijedt meg, hogy le akarok onnan ugrani, így nem is engedte, muszáj voltam megkerülni az egészet, hogy megnyugodjon. ( Baba egész végig a nyomomba volt, nem ment két méternél messzebb tőlem, akkor se ha arra bíztattam keresse meg a többieket, nem ő csak velem volt hajlandó kirándulni, főleg a végén, mikor elfáradt, végig a ballábam mellett jött, pedig nem is szólítottam fel rá! )
Körülbelül 15-20 km sétáltunk, gyakran meredek terepen le és föl kutyagoltunk, de az idő és a táj szépsége miatt észre se vettük, hogy elfáradtunk…..