Baba, aki lassan 4 hónapos lesz, ma sétált elösször póráz nélkül és hát magam is csodálkoztam, hogy milyen okosan. (Majdnem) azonnal odajött, ha szóltam neki. Azt látni kellett volna, amit összebohóckodott, mint az első nagy sétáján. Futott, hempergett, csóválta a farkát, ásott, szimatolt, le-és felfutott a dombon. Majd meg zabáltam!
Hát nem csodálatos nekünk is a szabadság, ha kedvünkre tehetünk bármit (persze csak bizonyos határokon belül). Egy vizslának nincsenek nagy igényei a boldogság terén. Neki elég annyi, hogy ha megsimogatják, játszanak vele, ja és persze megetetik (jó alaposan). Nem is kell mondanom, hogy ezentúl póráz nélkül sétál.(Persze csak ahol nincs úttest a közelben.)
