Bizony jól hallották emberek, karalábé. Tegnap gondoltam majszolok egy kis karalábét, behoztam a szobámba, lefeküdtem a kanapéra, és gondoltam a könyv olvasása közben elrágcsálom. Gondoltam én, naiv… Baba azonnal mellém ugrott, és nyálát csorgatta arra a bizonyos ételre a kezembe, gondoltam megkóstoltatom vele, lesz, ami lesz. Hát ízlett neki, tudtam, hogy nem válogatós, de azért erre nem számítottam, hogy kettesben fogjuk elmajszolni. Édes volt, ahogy forgatta a szájában, alaposan megrágta, gyorsan lenyelte, és követelte a következőt. Ez persze nem jelenti azt, hogy ezentúl karalábéval fogjuk tömni, mielőtt bárki megijedne, csak meglepődtem, bár több, mint 2 év után már igazán tudhatnám, hogy egy vizslánál semmin sem kell meglepődni…. J
A karalábé utáni csend…..
