Hát igen mióta Baba nálunk van, kijelenthetem gyökersen megváltozott az életünk. Hogy miben?
Kezdjük talán azzal, hogy már négyen vagyunk testvérek, mert ő teljes mértékben testvérmek tekint minket, s mi őt szintén,azzel a különbséggel,hogy tudjuk míg él ő gyerek marad. A nővéremet és engem nagynak vezérnek tekint egy tesvérnek akitől tanulsz, a hugomat pedig a pajtásának akivel bármit megtesz és a hugi ebben nem is akadályozza meg! Komolyan mostmár rohanunk suli után haza és ő az első mindenben, ha nyaralunk csak olyan helyre megyünk, ahol neki is jó, és ő kapja meg előbb a vacsiját aztán eszünk mi!
Azt is megkell említenem mennyit fejlődöt. Már metanítottam neki az ül, fekszik, pacsi és piti, ugrik, parancsszavakat, melyeket végre is hajt álltalában.:)
De nefeledjük mivel ő most tinldzser korban van nagyon roszz is tud lenni, például ha sétál oda megy megszik valamit, hiába mondom neki ,,fújj'' ,,gyere ide '' ,,nem'', ő akkor is csinálja! De majd megokosodik!
Reméljü
nk.....
