Nagyon boldog vagyok, hogy végre átélhettem, azt az érzést amit a kutyások átélnek nap, mint nap.

Ez pedig nem más, mint az ,hogy a drága kutyám hallgat rám; így ha azt mondom "nem!" , akkor nem is teszi azt amit olyan bőszen akart volna. Végre megvan annak a sok munkának és energiának a gyümölcse. "BETÖRTEM". Ami tudom, hogy csúnyán hangzik de én ezt szoktam használni viccesen.

És mikor és hogyan is jöttem rá arra, hogy elfogadott gazdinak? Elmesélem.

Szóval tegnap este amikor kiengedtem,... nem inkább a legelején kezdem. Régebben mikor még nem szokott rá erre a mindent felzabélok a földről című dologra, akkor este későn még kiengedtem egy utolsót pisilni póráz nélkül, ilyenkor elvégezte a dolgát hívtam, bejött majd lefeküdt aludni. Igenám de aztán elkezedett rászokni, hogy utána elmegy még csemegézni a bokrok alá......!! Tehát ezért ilyenkor is pórázzal kellet kiengednem. De tegnap este , gondoltam mostanság kezdi érteni mit akarok tőle és szót fogad, így adtam neki egy esélyt. Kiengedtem, végezte a dolgát, majd elindult "csemegézni" ,de amikor azt mondtam -NEM! GYERE IDE AZONNAL!- akkor azonnal elindult felém, és bejöttünk ő aludni, én fürödni...