Hát igen végre sikerült elmennünk egy vizslatúrára…:)
Sajnos az idő nem volt kedvező, mert eléggé borús volt az ég, és az eső is csepergett. Bár ahogy észrevettem ez egyik kutyát sem zavarta, s persze minket sem. Ezt a túrát most a Pilisbe szervezték , ahol rengeteg patakkal találkoztunk, persze a kisvizslák mit sem törődve azzal hogy milyen hideg , futkároztak, pancsoltak benne, nagyon arik voltak. Baba nagyon élvezte a dolgot, bár a patak kicsit hideg volt neki, de persze azért belement és mondanom sem kell, hogy semmi baja nem lett!
És képzeljék az én rakoncátlan Babám, tudják akinek ha rossz napja van nem nagyon fogad szót, olyan jól viselkedett, hogy magam is csodálkoztam. Az elején azt hittem azért mert megvan szeppenve de aztán mikor már felszabadult akkor is ugyan olyan jól viselkedett. Hogy mit értek ez alatt? Hát szinte szólnom se kellett neki mert a 20 lépés távolságot szinte mindig betartotta sőt a keskeny úton végig mellettem jött. S mikor a kutyusokkal játszott akkor egy kicsit elment de már futott is felénk. Ami annak tudható be, hogyl fél az idegen emberektől. De azért nagyon büszke vagyok rá, és úgy érzem sokat segített neki az emberekhez való szocializódásban. Igen, képzeljék lakótelepen lakunk és hiába állandóan emberek veszik körül félelmében minden arra járót megugat. Persze főleg férfiakat és gyerekeket , de ha sötét van bárkitől meg tud ijedni. És ezen a túrán engedte, hogy megsimogassa egy férfi és volt, hogy az egyik gyerek mellett sétált.
Szerencsére ez a túra nem csak egy azon alkalommal tett jó hatást rá, hanem hatása azóta is tart, mert Baba azóta teljesen szót fogad nekünk és ne csak hébe-hóba. És mostmár rettentő kötődő is lett.
U.i: Mindenkinek ajánlom a vizslatúrát, ahol nem csak vizslák vehetnek részt! www.vizslatura.hu
A banda és (elől) Baba
Baba, aki épp a patakon gázol át.
