Igen. Végre. Ez is eljött….. A MÁSODIK VIZSLA TÚRÁNK! Amit nem csak Baba várt már izgatottan!
Most Monor melletti kisfaluba, Gombán volt megrendezve eme vizslás összejövetel. A túra nehézségét nézve az előzőhöz képest lötyögős kis séta a napsütésben. S úgy négy kilométer után egy hatalmas tó, melyben a mi Babánk akkorát úszott, mint még soha az eddigi (majdnem) 1 éve alatt.
Sajnáltuk viszont, hogy ez a túra nem igazán volt elsősorban olyan ismerekedős, mivel az egyszerű útvonalnak köszönhetően nem kellett összetartva mennünk, így mindenki a kis családjával volt. Ami nem baj, csak hát így máris nehezebb csevegni ismeretlenekkel.
Minden esetre Baba rettentően élvezte ezt a túrát is és a nagy melegben pancsolva hűtötte le magát, majd jól meghempergett a porban és tökéletesen elvolt, szaladgált, néha a szél meglobogtatta a fülét….
Nézzük meg ezt a napot Baba szemével is:
Furcsán indult ez a nap, mert hétvége ellenére a gazdik igen korán keltek, néztem is anyára nagy szemekkel, hogy akkor ma is itthon hagytok valami olyan ürüggyel, hogy iskola meg munka… De aztán mikor láttam, hogy sem az iskolatáska, sem az aktatáska nem került elő, viszont lázasan elkezdték mindenféle finomságokkal feltölteni a hátizsákokat már sejtettem, hogy megyünk valami izgis helyet felfedezni. Sőt amikor beszálltunk a kocsinkba már biztos voltam benne, hogy valami szuper helyre megyünk. Mondogatta is a gazdi, hogy túra- túra-vizsla túra, nah de hát ezt a szót én eddig még csak egyszer hallottam, honnan kellett volna tudnom mit jelent?! Szegény gazdácskám mérges is volt rám, mert a nagy izgalmamban nem tudtam nyugton maradni, hol felültem, hol lefeküdtem, hol meg a sebváltóra feküdtem (legalábbis a gazdi így hívta azt a valamit, amit olyan jó illatú bőr borít..)
És egyszer csak odaértünk.. minden csupa zöld, futkorászásra alkalmas lankák, néhol egy-egy bokor és forrás… Igen, valóságos vizslaparadicsom.. Ezután mégis meglepett h mennyi vizsla van itt… Furcsa, hogy mostanság egyre többet visznek a gazdik olyan helyre, ami csak úgy hemzseg a vizsláktól… De ezt nem tudtam tovább gondolni, mert túlságosan lefoglalt az a sok jó barát.. Aztán elindultunk sétálni, persze csak miután a gazdik feliratkoztattak engem, legalábbis elég sokszor emlegették a nevem. Elég meleg volt főleg mivel sokat futkostam, és alig találtam egy kis árnyékot, de eszembe se jutott nagyon lefeküdni, nagyjából rohantam a vizslák után, majd gyorsan vissza a kis családomhoz. A legjobb mégis az volt amikor egy hatalmas tó került az utunkba, na annak nagyon megörültem! A gazdi dobta nekem a botot én meg csobbanás, kotorás a víz alatt, s már kint is volt a bot. Na ekkor érte el a kedvem a tetőfokot! Jaj azt majdnem el is felejtettem milyen nagy meglepetés volt hogy a telepünkön éldegélő vizsla ismerősömmel is összefutottunk. Próbálom megjegyezni ezt a szót, hogy túra- túra – vizsla túra… mert hát ez jelenti a világon a legjobb.. nem az „hami-hami”, akkor a második legjobb… nem az a „séta-séta”, akkor a harmadik legjobb… nem az Amikor a gazdi hazajön , akkor a negyedik legjobb dologot.. IGEN.
