A gazdi és barátai felkerekedtek velem együtt, hogy elmenjünk Visegrádra, s hogy végre szabadon futkoshassak az erdőben, a tüzelésem után. Az út alatt nagyon izgatott voltam, ahányszor megállt a kocsi, azt hittem már megérkeztünk. Szentendrén még a kirándulás előtt elnyaltak egy fagyit, és a gazdi nekem adta a fagyija végét, amiért igazán hálás voltam. Aztán megérkeztünk, és neki indultunk a rengetegnek. Annyi szag, és állatlábnyom volt! De a gazdi nagy örömére, nem mentem el messze tőle, amin úgy láttam meglepődött. ( Igen bevallom azt hittem annyi „fogság” után csak a szagokra fog figyelni és el fog tűnni a szemem elől…) Nem tudom, hogy hihette ezt, hiszen ő a gazdim! Egy meredek út után ( itt nagyon örültem, hogy négy lábam van, mert a kétlábúak láthatóan nehezen tették meg ezt az utat) elérkeztünk egy tisztáshoz, ahol volt etető, itató, és egy vadász les, szerencsére üresen, tehát itt előkerült a táskából a labdám… Dobtak nekem a fiúk is, olyan messzire, hogy teljesen kifáradtam. Nagyon jól éreztem magam! A következő vizslatúrát is várom már, szerintem az lesz a következő kirándulásunk.

Legyetek jók, és vigyázzatok a gazditokra:

                                                                                                        Baba

Néhány kép: