Először is elnézést kell kérnem, hogy nem írtam már régóta, de igazából ez a gazdim hibája, hiszen mindig ő továbbítja a gondolataimat, s bár sokat unatkoztam, arra nem sikerült rájönnöm, hogy kell kezelni a laptopot. És a gazdi azt mondta, ezt még tőlem sem várná el, szóval elmesélem a magányos júliusomat.

Azzal kezdődött, hogy a gazdi valami munkaügyben elment Brüsszelbe, és magamra hagyott. Szerencsére azért nem hagyott egyedül, mert addig a gazdi anyja, és a tesó figyelt rám, és látta el a gazdi teendőit. Aztán hazajöttek, és hoztak nekem egy rúd szalámit!)

De pár nap múlva megint el kellett mennie, és megint a fél családdal maradtam. De ez csak pár napig tartott. Mikor megjöttek örültünk egymásnak, sokat játszott velem, és alaposan végig tisztogatott. Először a fülemet pucolta ki, ami igazán bepiszkolódott a távollétében, aztán levágta a körmöm, majd megmosdatott. Szerencsére a fogmosást elfelejtette, vagy azt gondolta lesz még büdösebb is a szám…

De aztán megint előkerültek a bőröndök, és eltűnt az egész család! Hiába mondta nekem a gazdi, hogy jobb nekem így, mert Olaszország autóval nem éppen a legkutyakímélőbb dolog 40 fokban, de én ezt nem értem, csak azt, hogy nekem a legjobb a gazdival. Na, mindegy Rékát szeretem, és a barátját is, akivel jött mindig, hogy megetessen, játsszon velem, megsétáltasson, és vigyázzon rám, így nem volt rossz dolgom.

Aztán a napokban hazajöttek, kipakolták a bőröndöket, és jó messzire eldugták. Úgyhogy most megnyugodtam, hogy nem mennek többet sehova! Egyébként igazán jó kutya voltam a távollétükben, mert a bébiszittereimnek is szót fogadtam, és nem rongáltam meg semmit, valamint őket is örömmel vártam haza!

Ja, azt nem is meséltem, hogy egy csomó mindent hoztak. Az első, amit meg kell említenem, az természetesen az én ajándékom, ami nem más, mint egy csillogó-villogó, csörgő-zörgő kutyabiléta, amire már annyira vágytam, ugyanis eddig csak műanyagom volt!

Aztán hoztak haza valami dob félét, amitől nagyon félek. Mert nem elég, hogy hatalmas (majdnem akkora, mint én), de olyan furcsa szaga van. (Igen, mert akitől vettük az nem éppen fehérbőrű volt, és összefogdosta, így Baba igen erősen érzi rajta a szagát. Először úgy ugatta, mint a betörőt, meg is ijedtünk, hogy mi történt. Most sem mer a közelébe menni, de már messziről csöndben szaglássza, ha viszont elkezdünk dobolni rajta, kimenekül a világból, pedig nincs nagy hangja. –Gazdi)

Hoztak még sok csokit is, speciális olasz „Baci” csokit, aminek isteni az illata, és megengedték, hogy lenyaljam a papírjáról a maradékot!