Baba most már bőven tíz hónapos, és hát… még nem tüzelt. És mint azt minden lány kutyával rendelkező én is tudom, hogy már itt lenne az ideje, sőt.. már aggódok egy kicsit. Ez normális?
Elvileg még igen, de már igazán túl szeretnék rajta lenni én is, ő is és a család is.
Igen túl akarok rajta esni, mert olyanokat hallottam az egyik vizslás ismerősömtől, amitől magam is megijedtem… S ha ez igaz nem tudom elképzelni mi vár ránk. Mint az tudják Baba az első kutyánk és hát még nem nagyon, vagyunk tapasztaltak ezekben a dolgokban. Ezzel egy baj van az, hogy mindenki mást mond és az ember, sosem tudja kinek higgyen. De mivel ezt többen mondták s a neten is sok hasonló esetet olvastam, sajnos elhiszem hogy ez így van.
Jah igen, hogy mi is?
Az, hogy ha a tüzelés alatt szeretgetjük a kutyánkat és bőséges enni, illetve inni adunk neki álterhes lesz. És az álterhesség amennyire én tudom nem túl kedvező a kutyára nézve. Mert daganattal is járhat. S bizonyos kutyafajok hajlamosabbakrá, mint ahogy a vizsla is.
Tudom mit gondolnak erről, azt hogy biztos figyelmeztették és hogy nem lett volna muszáj akkor lány kutyust vállalni. Nos erről az én véleményem a következő; tudom, hogy nem könnyű egy tüzelő kutyát a lakótelepen megsétáltatni, de Babánál aranyosabb, kedvesebb és a családunkhoz illőbb kutyát sosem találnék. És ezt most komolyan is gondolom.
Persze ne aggódjanak majd részletesen beszámolok erről is önöknek, mint minden másról is.
U.I: Remélem, azért túléljük :)
