Nem olyan rég halottam, hogy a gazdim egy ismerős szót mond, ami nem volt más, mint a vizslatúra. Nagyon izgatott lettem a szó hallatán, mert még emlékeztem milyen jó volt az utolsó vizslatúránk, amikor olyan hatalmasat úsztam.

Korán keltünk a hétvége ellenére, a hátizsákok már szendvicsekkel feltöltve vártak az indulásra, egy gyors reggeli séta és már indultunk is. Nagyon kiváncsi voltam, hogy hova megyünk pontosan, és mikor megláttam egy hatalmas erdőt, és a sok vizslatársam igazán boldog voltam, mert tudtam, hogy hatamas élményen lesz ismét részem. Gazdim beregisztrált a szokásos módon, majd elindultunk egy kisebb csoporttal, s én azon nyomban találtam két udvarlót, az egyik Homok. Elösször egy várhoz értünk el egy pár dimbes domd után. Ott megálltunk egy kis tízóraizásra és fényképeszkedésre. S a visszavezető út egy erdőn ment keresztül, ahol hű barátommal mentünk ketteben, s én nyugodt voltam, mert a gazdi ott jött mögöttem, de az ő gazdáit nem láttam, de néha visszafutott és elmondta, hogy ott vannak csak lemaradtak. Nagyon kifárdtam a  végére a sok futkosástól és játéktól, ezért nagyon örültem, amikor meláttam Ginát és bele szálhattam. (Gina= az autónk)