Második hete tüzel a drágám, és immár másodszorra. Nem könnyű, mert míg az első tüzeléskor betegnek hitte magát és levert, nyugodt volt, most ellenkezőleg; hívja a kanokat minden fiú pisijét megszagolja és teljesen be van zsongva.

Mikor Baba kölyök volt úgy gondoltam, hogy majd pároztatjuk és majd lesznek kiskutyái, utána meg majd elköttetjük. Most viszont nem vállalom be azt a felelősséget, ami az elléssel jár, mert 10 kis vizslát, akinek az anyja nem törzskönyves nagyon nehéz jó helyre ajándékozni (szerintem). Ezért úgy döntöttünk, hogy ez volt az utolsó tüzelése, és megműtetjük. Nem azért teszem ezt, mert nem vagyok hajlandó a tüzelés következményeivel megbirkózni vagy ilyesmi, csak ez így neki se jó, mert nem aludhat velem, két hétig nem engedhetem el, s így nem futkorászhatja ki magát, valamint nem játszhat a barátaival. Meg reménykedem, hogy nyugodtabb lesz a szukákkal.

De… Rettegek a műtéttől! Még sosem kellett a kötelező oltásokon kívül más miatt orvoshoz vinnem, és azért ez egy rutinos, ám komoly műtét. Sőt félek, hogy nagyon meg fogja viselni. A legnagyobb félelmem az, hogy mikor otthagyom és a műtét után feléred majd nem át engem és pánikba esik….:S