Ezek a szavak hangzottak el a Babával kapcsolatban, a minap. Meg az, hogy milyen durván vádi a gazdiját, azaz engem.
Ezelőtt sosem tudta ezt így megfogalmazni! Furcsa, de így van, ezt a gondolatot nem tudtam tolmácsolni, eddig, hogy miért imádom úgy a drágát!
Miért is egyéniség a kutyák közt Baba?
Maga választott gazdát, nem elfogadott valakit a családból, akit mi kineveztünk neki, jelen esetben ő a nővérem kutyája lett volna, de ő engem jelölt ki. Megválasztja, kivel haverkodik, mind a kutyák, és mind az emberek körében! De tényleg! Aztán általában a saját feje után megy, és csak azt csinálja, amit akar. Pontosabban ez nem egészen igaz, olyan szempontból, hogy az én akaratom, illetve kérésem, már fontosabb neki. Bár ezért nagy „harcot” vívtunk anno, a kamaszkorában, de hát erről már akkor írtam. Mindenről van véleménye, sok mindent butaságnak is tart, amit mi emberek csinálunk. Ilyenkor rám néz, kimered a szeme, végig pörgeti az agyán, (hogy szinte hallom, ahogy nyikorognak az agytekervényei) , félre dönti a fejét, majd rájön, hogy ez a kis kutya eszével sosem fogja megérteni, és visszateszi a fejét az eredeti pozícióba. Szóval ezek teszik őt különlegessé, de lehet, hogy még most sem sikerült elétek tárnom, azt ami, vagy aki ő. Ezért is kezdtem el ezt a blogot, és remélem, aki rendszeres látogatónk, az már ismerheti Babát!
