Van egy unokatesóm, akit úgy becézünk Buba. Mikor együttöltjük a hétvégét, gyakran mondjuk (véletlenül) Bubának, hogy Baba, és Babának, hogy Buba. Ilyenkor mindketten figyelnek, Buba arcán az összezavarodottság jelei, Baba meg olyan édesen félredönti a fejét,mintha azt kérdezné, akkor most ki? Persze erre mindenkiből kitör a nevetés. Buba velünk nevet ( bár lehet nem érti min is nevetünk) , Baba pedig visszatér ahhoz amit azelőtt csinált, vagyis vagy visszateszi a fejét a párnára, vagy tovább rágja a játékát.
A két fő szereplő:
