Babavilag

Az előző bejegyzésemmel, bár nem állt szándékomba, de vitát indítottam el arról, hogy mi számít agressziónak és kinek a hibája az, illetve mit rontottam el. És a kommentekért hálás vagyok, mert most már látom, hogy nem vagyok egyedül, és hogy ez rajtam múlik a leginkább.

 Mivel Baba az első kutyánk ezért nem igen voltam tisztában azzal, hogy mi mindenre kell nagyon odafigyelni, hogy ne okozzanak maradandó viselkedési problémákat. De azért ne értsék félre próbáltam alaposan utána járni, de igazán a gyakorlatban lehet tanulni. Sajnos ez olyan, mint az első gyerek, ott is mindenki tudja (jó esetben), hogy mit kéne csinálni, és hogyan de csak a tapasztalat illetve a károkon tanul az ember. Mint mikor a nővérem egy óvatlan pillanatban a sütőre tenyerelt, nálunk, már ha anyukám sütött mindig oda volt tolva egy szék elé, hogy ha túl közelről szerettük volna megpillantani a készülő süteményt.  De azért azt nem hiszem, hogy elrontottam volna a kutyám, mert nem egy bestia, csak ijedős.  És remélem, hiszem, hogy ezen még tudunk változtatni. Valamint azt nem mondtam, de Baba ilyenkor sosem morog vagy vicsorog, csak tisztes távból ugat.

Babát egy ismerőstül kaptuk, a szüleik egy vadászaton hozták össze őt és testvéreit, a testvére volt a virgonc , vagány felfedező, ő pedig a félénkebb, megfontoltabb. Tudatosan választottuk őt, mert mivel vizsla így sincs az energia híján. Amikor Baba 6 hónapos volt mi is jártuk vele kutyaiskolába, pontosabban kutyaoviba, egy ideig, ami arra nagyon jó volt, hogy tudatosodott benne, hogy a gazdija vagyok és meg kell csinálnia, amit kérek tőle. De nekem AZ a kutyaiskola nem tetszett, és sajnos nem tudtunk többet akkoriban fölkeresni, így inkább én tanítgattam itthon. Szerintem sikeresen, mert sokat tud és bár vadászatra még biztos, hogy nem alkalmas a tudása, de azért szerintem a többi közelünkben lakó kutyához képest már most is sokat tud, és ez még fokozódik a jövőben reményeim szerint. Tudja az alap parancsokat, mint a gyere ide, ül, fekszik, marad, helyedre, úttest előtt leül, valamint tudja a hagyd, hozd, keresd, kezembe, leteszi, fel (ül), áll, lábhoz parancsokat. De most tanuljuk, az érint valamint, azt, hogy ha mesze vagyok, és úgy mondom neki akkor is például azonnal lefeküdjön. Tehát még van azért mit tanulni, de jól haladunk, szerintem. Most nyáron voltunk egy a nyaralónk közelében lévő kutyaiskolában, ahol az oktató azt mondta, hogy nagyon jól kezelem a kutyám és jó a póráz technikám, amire nagyon büszke voltam, de persze a legbüszkébb Babára voltam:)).  Mostanra már igazán összeszokott páros lettünk:)). És már én is visszahívtam gond nélkül idén nyáron nyúlról, valamint itthon macskáról, pedig az ilyen helyzettől azelőtt tartottam, mert hát az ösztöneiben van, de meglepően jól reagált és egy kicsit futott utána, de aztán nagy kanyart vett és jött vissza hozzám.  Baba 3 hónapos volt, amikor elhoztuk és tényleg igaza van @belekotynak abba, hogy tudomásom szerint a hátsó kertben voltak, amíg el nem hoztuk, így ez nagy trauma volt neki. A falkavezérségről, már leírtam, amit szerettem volna, de leírom még egyszer. Nem tudom akkor, hogy hívják ezt a személyt, de én vagyok, akihez a legjobban kötődik,akinek legjobban szót fogad, nekem viseli legrosszabbul a hosszabb távollétem, (például, amikor elmentem Franciaországba diákcserére egy hétre ,akkor ugyebár nem vihettem magammal. Akkor állítólag sokat ment az ágyamhoz és keresett a lakásban, valamint nagyon letört volt, viszont mikor hazajöttem félóráig ölelgetnem, puszilgatnom kellett és csak azután tudtam lepakolni, fújni egyet a 18 órás út után. Na persze a pihenés előtt elvittem egy nagy sétára és kijátszottuk magunkat:) ). Valamint én vagyok, akiért a világ végére is elmenne. (És ez nem valami könnyű, mert ha valaki más sétáltatja  a ház előtt és én, akkor mennék el otthonról az szinte lehetetlen, mert jön utánam és nem tudják visszahívni maximum ha mérgesen visszaküldöm, de akkor is nehezen.) Anyukám az akitől tart, mert ő az aki, bár sosem bántotta, az erényes hangjától tart. Viszont neki nagyon nehezen fogad szót, mert nagyon keveset tud csak vele foglalkozni.

Remélem így érthető és világos képet tudtam adni a mi kis életünkről és gondjainkról.

U.I: Ha van valakinek ötlete, javaslata milyen fontosabb dolgot kéne neki még megtanítanom, akkor annak örülnék!:)

Nem olyan rég halottam, hogy a gazdim egy ismerős szót mond, ami nem volt más, mint a vizslatúra. Nagyon izgatott lettem a szó hallatán, mert még emlékeztem milyen jó volt az utolsó vizslatúránk, amikor olyan hatalmasat úsztam.

Korán keltünk a hétvége ellenére, a hátizsákok már szendvicsekkel feltöltve vártak az indulásra, egy gyors reggeli séta és már indultunk is. Nagyon kiváncsi voltam, hogy hova megyünk pontosan, és mikor megláttam egy hatalmas erdőt, és a sok vizslatársam igazán boldog voltam, mert tudtam, hogy hatamas élményen lesz ismét részem. Gazdim beregisztrált a szokásos módon, majd elindultunk egy kisebb csoporttal, s én azon nyomban találtam két udvarlót, az egyik Homok. Elösször egy várhoz értünk el egy pár dimbes domd után. Ott megálltunk egy kis tízóraizásra és fényképeszkedésre. S a visszavezető út egy erdőn ment keresztül, ahol hű barátommal mentünk ketteben, s én nyugodt voltam, mert a gazdi ott jött mögöttem, de az ő gazdáit nem láttam, de néha visszafutott és elmondta, hogy ott vannak csak lemaradtak. Nagyon kifárdtam a  végére a sok futkosástól és játéktól, ezért nagyon örültem, amikor meláttam Ginát és bele szálhattam. (Gina= az autónk)

 

Baba szunyókál

Baba lakótelepi sétája

Jó éjszakát!

A banda és (elől) Baba

Baba, aki épp a patakon gázol át.

Baba most már bőven  tíz hónapos, és hát… még nem tüzelt. És mint azt minden lány kutyával rendelkező én is tudom, hogy már itt lenne az ideje, sőt.. már aggódok egy kicsit. Ez normális?

 

Baba élvezi a napsütést, meg  a tavaszt!

Itt lustálkodom, az ágyban egy laptoppal és Babával....:)  Hát igen, mostanság erre is rá szokott. De ki tud ellen állni annak a kísértének, hogy ne kapja maga mellé a kutyusát mikor az jelzi (azzal, hogy felrakja két mancsát az ágyra és olyan kis boci szemekkel néz), hogy szívesen lenne ő ott.... Szóval most a feje a lábamon nyugszik.

Egy vasárnap nálunk azzal kezdődik, hogy elviszem Babát ki a futtatóra. Most valami újat is ki akartam próbálni tehát kivittem a labdáját. De azt nem mondanám, hogy nagyon lekötötte, egyszer-kétszer visszahozta, aztán elment szaglászni. Erre kitaláltam, hogy "focizok" vele. Elkezdtem rúgni-kergetni a labdát, mire ő is felfigyelt , majd csatlakozott.... Viccesen nézhetett ki ,ahogy egy lány a kutyájával versenyt futva rohan a labda után. De annyira ari volt, mert nem kapta fel a labdát hanem megfogta ( hogy lássam ő volt a gyorsabb), majd lerakta várva arra, hogy újból elrúgjam. Nagyon tündér volt, ráadásul jól el is fáradt(am).

Hugival Baba:)

Kedves idelátogatók!

Nem tudom felidultságom leplezni, azzal kapcsolatban amiket itt a neten ezekről a kisvizslákról olvastam. Olyan írásokat találtam, hogy leesett  az állam!

Az egyik; A vizslatartás millókba kerül, vagy miért ne vegyünk ilyen kutyát.

Nem értem mi bajuk van az embereknek ezzel a nagyon jó természetű, könnyen kezelhető , és megbízható kutyával.

Ezért úgy határoztam leírok mindent amit saját kutyámmal tapasztltam.

A Vizsla nem egy átlagos kutya, sok jó tulajdonsága van, de persze van rossz is. Én most csak Babáét  mondom el, ami nem feltétlen egyezik, és igaz az összes vizslára, de sok lehet a hasonlóság.

Tehát , amikor Baba 6 hónappal ezelőtt a családunkhoz "csatlakozott", (tényleg) minden megváltozott. Elösször is az anyagi oldalt mondom el, hát az tény, hogy a heti költségvetés megnőtt, de azt nem mondanám , hogy jelentős összeggel. Persze ezt nem lehet általánosítani, mivel ez rajtunk múlik.(a kutyakaja minőségétől, a póráz , a játékok, s az egyéb szükséges és nem szükséges dolgok árbeli kiválasztásától.) S mivel a vizsla nem egy kényes, sok luxust igénylő kutyus télleg nem kerül sokba a tartása.  Amikor a drága hozzánk csatlakozott és beköltözött hozzánk, még az is nagy változás volt, hogy ezentúl minden elé ő helyeződött, ha nyaraló helyet néztünk fontos tényező volt a kutya elszállásolása stb..

Most nézzük a tulajdonságait! Baba ugyanis egy nagyon érzékeny és szeretni való, de rettentő okos kiskutya. Mikor kicsi volt még nem ragaszkodott úgy hozzánk mint, most. Ha kaját lát valamelyikünknél azonnal elkezd kunyizni és sírni hisztizni azért a pár falatért , vagyis szószerint kinézi a szánkból a kaját , akkor is ha épp azelőtt kapta meg a vacsiját. Ő nagyon nem hasonlít abban a többi vizslára , hogy ő nem szereti a gyerekeket, mert fél tőlük, és hogy egyáltalán nem szereti a vendégeket, mindenkit megugat aki férfi és nem találkoztak már százsor, és bárki elmegy a házelőtt jelez. Ugyanakkor a kutyákkal nagyon barátságos és még az öregebb, nem játszó kutyákat is játékra tudja bírni.

Sajnos tudom, hogy ilyen hosszú leírás után is sokmindent kihagytam, de ha néha ide látogat, elég jól megismerheti ezt a kis csodát a mi életünkben.

Baba és én

 Baba sétáltatáskor

Nagyon boldog vagyok, hogy végre átélhettem, azt az érzést amit a kutyások átélnek nap, mint nap.

Ez pedig nem más, mint az ,hogy a drága kutyám hallgat rám; így ha azt mondom "nem!" , akkor nem is teszi azt amit olyan bőszen akart volna. Végre megvan annak a sok munkának és energiának a gyümölcse. "BETÖRTEM". Ami tudom, hogy csúnyán hangzik de én ezt szoktam használni viccesen.

És mikor és hogyan is jöttem rá arra, hogy elfogadott gazdinak? Elmesélem.

Szóval tegnap este amikor kiengedtem,... nem inkább a legelején kezdem. Régebben mikor még nem szokott rá erre a mindent felzabélok a földről című dologra, akkor este későn még kiengedtem egy utolsót pisilni póráz nélkül, ilyenkor elvégezte a dolgát hívtam, bejött majd lefeküdt aludni. Igenám de aztán elkezedett rászokni, hogy utána elmegy még csemegézni a bokrok alá......!! Tehát ezért ilyenkor is pórázzal kellet kiengednem. De tegnap este , gondoltam mostanság kezdi érteni mit akarok tőle és szót fogad, így adtam neki egy esélyt. Kiengedtem, végezte a dolgát, majd elindult "csemegézni" ,de amikor azt mondtam -NEM! GYERE IDE AZONNAL!- akkor azonnal elindult felém, és bejöttünk ő aludni, én fürödni...

Hello mindenki! Újra jelentkezik a babavilág!

Hát igen jön a karácsony , s Baba nem is sejti mi is ez valójában csak érzi a levegőben az izgalmat és a készülődést. Látom rajta, mikor díszitem a lakást, vagy karácsonyi dalokat énklünk, hogy nem igazán érti mi ez a nagy felhajtás.

De mint tudjátok már pár hete a "Mikulás'' is megjött, így hozzánk is benézett. Hát Babának is hozott valamit, aminek nagyon örült, mégpedig egy sípolós labdát. Amivel most már kikerget minket a világból egy ideje. De nem baj a lényeg, hogy nagyon örült neki.

S még nem is sejti mit fog kapni karácsonyra......

Ja igen még megakartam azt is jegyezni, hogy nagyon sokat javult a viselkedése, már egész jól szót fogad! És nem eszik fel annyi mindent!. Hál istennek!

 Hát igen, Baba egyre jobban kezdett elkanászodni, mivel nem nagyon volt időnk foglalkozni vele, legalábbbis nem annyi mint, nyáron! S mikor a drága arra adta fejét, hogy feleszik az utcán ,mindent ami szar , kaja , csont, vagy bármi amit épp kinéz és hiába szólunk nem jön oda mivel tudja rosszat csinál, így jobb neki ha elfut és akkor jön oda mikor már rég megette. Igen ám de egyszer csak megelégeltük az ilyesfajta viselkedését és úgy döntöttünk ideje iskolába járnia.

Úgy veszzük észre, hogy nagyon jót tesz ez neki. Mivel sokkal kezelhetőbb és szófogadóbb lett, végre rájött ki is az úr a háznál! Ráadásul a kiképzők hasznos tanácsokkal látnak el , mint például; ha baba továbbra is zabál az utcán és nem jön oda hozzánk végjunk hozzá egy kulcsot.

Hát  őszíntén szólva ezen én egy kicsit kkiakadtam, hogy ez nagyon rossz neki és fájdalmat okozok neki, de az oktató meggyőzőtt ,hogy nem annyir afáj neki csak megérzi és inkább megijed. Így hát kipróbáltam és mit ne mondjak azóta ha annyit mondok fúj, otthagyja azt amit épp talált!                                                           

Még azért is jó mert itt új bartátokat is szerzett, ráadásul nekünk is egy jó kis program.

Jó látni ahogy egyre jobban figyel ránk és követi az utasításainkat!

Hát igen mióta Baba nálunk van, kijelenthetem gyökersen megváltozott az életünk. Hogy miben?

Kezdjük talán azzal, hogy már négyen vagyunk testvérek, mert ő teljes mértékben testvérmek tekint minket, s mi őt szintén,azzel a különbséggel,hogy tudjuk míg él ő gyerek marad. A nővéremet és engem nagynak vezérnek tekint egy tesvérnek akitől tanulsz, a hugomat pedig a pajtásának akivel bármit megtesz és a hugi ebben nem is akadályozza meg! Komolyan mostmár rohanunk suli után haza és ő az első mindenben, ha nyaralunk csak olyan helyre megyünk, ahol neki is jó, és ő kapja meg előbb a vacsiját aztán eszünk mi!

Azt is megkell említenem mennyit fejlődöt. Már metanítottam neki az ül, fekszik, pacsi és piti, ugrik, parancsszavakat, melyeket végre is hajt álltalában.:)

De nefeledjük mivel ő most  tinldzser korban van nagyon roszz is tud lenni, például ha sétál oda megy megszik valamit, hiába mondom neki ,,fújj'' ,,gyere ide '' ,,nem'', ő akkor is csinálja! De majd megokosodik!

Reméljünk.....

Fényes szőr, édes kalimpáló fülek, cuki ugatás, gyönyörű zöld szemek. Igen ez mind a Baba. Már most 3-4 hónaposan hódít, bárhol járunk. Itthon Marcival pusziszkodnak!Múltkor  mikor elmentünk  a Nemzeti Színházba sétálni, akkor  egy kis kóbór Casanova próbálta becserkészni, meghágni. Igen a 3 hónapos baba Baba kutyát!!!Hát (kivételesen) engem látni kellett volna, ahogyaz a kis csirkefogó ráugrott én azonnal üvöltöttem, hogy nem mész el te kis betyár, el innen!! Majd felkaptam  a drágát, aki azt se tudta(hisz még baba) mit akart tőle az a manus. Ekkor jöttem rá, hogy milyen nehéz lesz az ilyen hasonló helyzet, ha már nem fogom elbírni, hogy fölvegyem. De nem kell félteni ,nem engedem majd akkor sem, max majd (MAJD) egyszer egy magyar vizslának.

Hát igen van már egy-pár sétáltatáson megismert játszó pajtása. Főleg, hogy Baba olyan jó természetű,  ha jön egy kutya ő kész, megadja magát. (Ne értsék félre, ezt úgy képzeljék el, hogy engedi szagolgatni és nyalogatni magát bárhol. Igen BÁRHOL.)  A baj csak az, hogy alig van 1-2 olyan kutyus, aki nem lusta, vagy öreg a játékhoz. Ők Ácsi, Marci és Suzi. Ácsi és Marci régi jó haverok, akik minden este 6 kor együtt labdáznak most már velünk is. Ami (még) abból áll, hogy a gazdik labdát dobnak Ácsi és Marci a nyomában, majd kicsivel később Baba is fut utánuk, de aztán mikor látja nincs esélye, leül, mondván; úgyis ide hozzák. De nem baj, mert tudjuk (s talán ő is) 1 hónap és a kocka fordul, mert akkorra nagyobb és gyorsabb lesz náluk.

Aztán ott van Suzi; a birkózó társ. Hogy ők miket harcolnak! De ez csak azért furcsa mert Suzi egy mini Yorki, ami azt jelenti akkora, mint egy tolltartó. Vagyis Babánál sokkal kisebb. Ma például találkoztunk velük, és nagyon is igaz volt a mondás miszerint; kicsi a bors de erős! Baba harapdálta, Suzi két lábra állt és úgy püfölte a mancsával! Tündériek voltak!

Baba, aki lassan 4 hónapos lesz, ma sétált elösször póráz nélkül és hát magam is csodálkoztam, hogy milyen okosan. (Majdnem) azonnal odajött, ha szóltam neki. Azt látni kellett volna, amit összebohóckodott, mint az első nagy sétáján. Futott, hempergett, csóválta a farkát, ásott, szimatolt, le-és felfutott a dombon. Majd meg zabáltam!

Hát nem csodálatos nekünk is a szabadság, ha kedvünkre tehetünk bármit (persze csak bizonyos határokon belül). Egy vizslának nincsenek nagy igényei a boldogság terén. Neki elég annyi, hogy ha megsimogatják, játszanak vele, ja és persze megetetik (jó alaposan). Nem is kell mondanom, hogy ezentúl póráz nélkül  sétál.(Persze csak ahol nincs úttest a közelben.)

Semmi nehézség nincs, már amik a kezdetekben voltak, hanem most új problémákkal küszködünk. Például: a szobatisztaság, az úttest előtt való megállás és a rágcsálás.

Gondolom ez minden kutya gazdinak ismerős. Hát kezdjük a szobatisztasággal. Nos Baba mióta nálunk van nem pisilt be, csak ha már kelett neki és mi nem vittük, mert nem jelezte számunkra érthetően. Kezdetekben a szőnyegeket célozta meg, de mióta felszedtük az a mániája, hogy az ágyra pisil. Aztán ott van az,hogy szeretnénk, ha tudná az úttest előtt jó, ha megáll, különben baj lesz de ő ezt nem nagyon érti, mert ott van szembe az út túloldalán a park, a domb és a zöld fű. Tehát, csak ha szólok, akkor hajlandó megállni és leülni. Tényleg azt nem is mondtam milyen aranyos ,hogy leül azonnal mikor mondjuk és nem is kellett sokat tanítani rá! nah most essen szó a rágásról az első ágyát darabokra cincálta, szóval most egy olyan ágya van, ami műanyag és abban van egy szivacs. Mást nem nagyon rág, főleg ha mondjuk neki; Baba nem! Szófogadó és imádnivaló mit mondhatnék csak hát még pici. Nem is csoda ,hogy sétáltatáson minden ember, aki szembejön megcsodálja,így mi vagyunk a legbüszkébb gazdik. De ki ne lenne büszke egy ilyen kis vizslára? Egyáltalán ki szerint nem a vizsla a legszebb és legokosabb kutya?

Mivel mi Pesten lakunk ez kicsit hosszú út volt, amit Baba egy dobozban tett meg melyet ott kaptunk. Hát őszintén megvalva első látásra szerelem volt, na jó csak lett volna, ha félénkségében nem bújik el. Nos mivel mi nem szertettük volna, ha megijed tőlünk mégjobban, így hát békén hagytuk, és csak akkor láttuk őt közelről, amikor a lábamnál lévő kis dobozban utazott! Kicsit el voltam keseredve mikor azt láttam, hogy a kisasszony nem mer kijönni a dobozból, sőt remegett......:(

A legrosszabb az volt hogy másnap enni sem jött ki, ezért a tálját oda raktuk, hogy tudjon enni, míg mi elmegyünk a másik szobába. Evett is szerencsére. jah de azt elfelejtettem leírni, hogy ki is hányta! Nah képzelhetik ekkorra teljesen kiborultam. Hogy hogy lesz majd? Sose fog minket szeretni???? De szerencsére válaszolt azzal ,hogy anya ékszaka közepén azt mondja, Hé hol a baba?- majd mikor feloltja a lámpát, látjuk ,hogy baba az ágyam mellől fut vissza a dobozába. NA ekkor nagyon megörültem, hogy talán mégse fél tőlem annyira.

És szerencsére másnap kettesben maradtunk és akkor már úgy felbátorodott, hogy kijött a dobozból és sétáltam vele a ház körül! aztán teltek a napok volt hogy már kijött dobozból játszani, sőt volt hogy csak aludni ment be.

De mostmár hogy jelenleg eltelt 1 hónap nem is tudom elhinni, hogy így félt tőlünk, főleg, hogy az óta már saját ágyában alszik és nem a dobozban.